2014. október 11., szombat

Nyaralás Balaton I.

Martonvásár


Kastély
A Brunszvik kastély ugyan nem a Balaton mellett van, de úgy gondoltam út közben jó, ha megnézzük. Egy kevés reggeli és néhány kávé után meg is érkeztünk a kastélyhoz. A park bejáratánál jegyet kell vásárolni a belépésre. Ismertető nem jár hozzá, de még felhívás sem, hogy itt a füzet, ha akarom, vegyem meg. Így aztán a vendég hagyatkozhat a parkbeli eligazító táblákhoz. Ezek nem rosszak, de mégis kényelmesebb egy kézben tartott ismertető után beazonosítani a fákat, mint vissza és előretekintgetni a központi ismertetők alapján.

Szomorú japánakác
Arra azért felhívták a figyelmünket, hogy a kastélyba és az Óvodamúzeumba külön kell majd belépőt vásárolni. A parkban a férjem korábbi látogatása szerint indultunk el. Először elmentünk azon emberek mellszobrai mellett, akik a park kialakításában segédkeztek. Közben azért már megfigyelhettünk néhány fát az angolkert leginkább fásszárú gyűjteményében. Javarészt amiket megtaláltunk már ismertem korábbi tanulmányaim alapján, de egyet-egyet azért nem ártott pontosítani – ugye felejt az ember – s jól jött néhány új általam nem ismert egyed azonosítása is. A park történetében többféle facsoportokhoz más és más korok és telepítők köthetők. 


Híd a szigetre
Beethowen
A fák között hamar elment az idő, de körbejárva a parkot eljutottunk a tóhoz és a szigethez. Erős fahíd vezetett át, amin kisebb munkagépek is átjuthatnak szükség esetén. Ezt a szigetet közel egy évszázada Beethowen kedvenc tartózkodási helyeként emlegették. Ennek emlékezetére a múlt század elején a zeneszerző mellszobrát is itt avatták fel, sőt emlékfát is elneveztek róla A sziget közepén egy hangversenyteret rendeztek be, amelyet 1960-ban nyitottak meg a nagyközönség előtt, megítélésem szerint több mint 1500 főre. Nyaranta, itt hangversenyeket rendeznek.

Mocsárciprus alatt
A sziget szélén egy hatalmas mocsárciprus áll – idős korára 30 m-nél is magasabbra nőhet – aminek mocsaras, nedves talajon a légző gyökerei cseppkőszerűen emelkednek a talaj fölé. Érdekes látványt nyújt ez a Magyarországon nem honos, nálunk csak díszfaként ültetett növény. (kibújt belőlem a biológia) Itt aztán elidőztünk egy kicsit, s közben nem egy szitakötőt láttunk, s megjelent egy szürke gém is. Lassan elindultunk a Beethowen emlékmúzeumba, mert hamarosan itt volt a nyitvatartási idő.

Korabeli szalon
Itt az anyagot 3 teremre osztották, az elsőben a Brunszvik család története kapott helyet, másodikban a család és Beethowen kapcsolatát igazoló képeket, dokumentumokat láthattunk, míg a harmadikban egy korhűen berendezett szoba kapott helyet. Mindegyikben korabeli hangszereket is láthattunk. A kiállítás látogatása alatt végig Beethowen muzsika szólt s a folyosó mellett leülve a koncertet nemcsak hallgatni, hanem látni is lehetett felvételről. meg is beszéltük a lányommal, hogy mennyivel megnyugtatóbb, mint a mai dallam nélküli, csupán ritmusra épülő zenék. Nemhiába alkalmazzák a klasszikus műveket terápiaként, hiszen észrevétlenül is megnyugtat, száműzi a felesleges gondolatokat, s új energiával tötl fel.


Brunszvik Teréz
Az évszázad görcsei
A kastélyról itt sem találtunk ismertetőt, a Brunszvik család és Beethowen kapcsolatát felölelő könyvet lehetett venni, s itt találtunk rá a park ismertetőjére is. A kastélyból csupán ez a kis rész látogatható, a többit az MTA Mezőgazdasági Intézete használja. Kár, hogy a többit csak kívülről lehet szemrevételezni. A kastélyparkban megtaláltuk Brunszvik Teréz szobrát, körben rajta idézetekkel. Az egyik nekem is megfogta a szemem, s úgy gondoltam ez igencsak időszerű lenne ma is. Tudnám ajánlani jó szívvel sokaknak. "Nevelés teszi az embert, s az ember a hazát." Ahogy elnézem a feltörekvő generációt, nem túlzottan sok jót jósolhatok a hazának. De ne legyek ilyen borúlátó, biztos vannak kivételek, én is ismerek kettőt, sőt lehet többet is. A végére hagytam ezt a képet, mert engem megfogott, nem azért mert a lányom van rajta, hanem mert vidám és élettel teli. 




Közben az ég beborult, jobbnak láttuk továbbindulni, mielőtt nyakunkba szakad az égi áldás. Nem is kellett rá sokáig várni, alig hagytuk el Martonvásárt, amikor amikor elkezdett esni, s ez változó intenzitással Siófok utánig kitartott.


Vidámság






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése